Második rész - Látogatóban a tenyésztőnél

"Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelidítettél" 

Mikor megtörtént a fajta  kiválasztása és megbeszélt egy időpontot az egyik tenyésztővel, ideje, hogy személyesen is ellátogasson leendő kiscicája alma materébe, hogy megbizonyosodjon róla, valóban jól választott.
 A kiscica tenyészője az az ember, aki kedvencét egészen addig gondozza, míg elég idős és fejlett nem lesz, hogy új otthonába költözhessen. Ez a cicáknál általában 12 hetes kor. Óvakodjon azoktól, akik 4-6-8 hetesen kínálnak eladásra kölyköt! Ilyen idős korban a kismacskák még az anyjukra vannak szorulva, mind mentálisan, mind fizikailag, hiszen a táplálékuk nagy részét  az anyatej képezi (ideális esetben) egészen  9-10 hetes korukig. A kölykök ilyenkor alakítják ki kapcsolatukat az emberrel, és fontos, hogy ez a kapcsolat megfelelően alakuljon, mert hatással lesz a macska emberekhez fűződő viszonyára egész élete során.
Mikor megérkezik, a tenyészet felnőtt macskatagjai mind érdeklődéssel fogadják és körbeszimatolják. Ha minden négylábú rettegve bújik el, elkezdhet gyanakodni! Valóban előfordulhatnak félénkebb cicák, de a tenyészmacskáknak általánosságban érdeklődőnek és kedvesnek kell lenniük. Ha a felnőttek ápolatlanok, a lakrészük láthatóan elhanyagolt, az etető- és itatóedényeik koszosak, már biztos lehet benne, hogy nem ez az a hely, ahonnan érdemes kölyköt választani! A kiscicáknak az első védőoltásokig külön helyiséget kell biztosítani, nem elfogadható, ha a háztartás más macskáival előtte is érintkezhetnek. Szintén nem elfogadható, ha a macskákat ketrecben tartják! Óvakodjon azoktól a tenyészetektől is, ahol valószínűtlenül kis helyre van sok négylábú bezsúfolva. Egy felnőtt macska minimális térigénye  6-7 négyzetméter, aki 10-20 négyzetméterre bezsúfol 6-8 macskát, az nem csak kegyetlen, de valószínűleg egyáltalán nem veszi figyelembe a macskák igényeit. Ahhoz, hogy a tenyésztő kontrollálni tudja a kennelében előforduló fedezéseket, a nőstényeket és a kandúrokat ivarérettség után külön kell tartania.
A kiscicáknak szintén ápoltnak, játékosnak, kedvesnek kell lenniük. Ha túlságosan bágyadtak (és nem azért, mert megérkezésünkkor aludtak), esetleg gyulladt a szemük, tüsszögnek, inkább válasszunk másik tenyészetet. Természetesen előfordul, hogy az egyik kölyök megbetegszik, de ilyenkor őt gyógyulásig az alomtársaitól külön kell választani, és megfelelő ellátásban részesíteni. Kérdésünkre a tenyésztő elmondhatja, mi a probléma az aprósággal, és ezt hogyan próbálja orvosolni.

Kérdések, melyeket Ön mindenképpen tegyen fel a tenyésztőnek:
- Kaphat-e szerződést a cicához? Ezt mindenképpen kérje. A tenyésztő ezzel biztosítja a cica, a gazdi és természetesen a saját érdekeit is. Benne foglaltatik, hogy milyen minőségű a négylábú (kedvenc, show, tenyész), hogy milyen egészségügyi garanciát vállal a kölyökre, milyen betegségekre tesztelte a szülőket, milyen feltételeket szab a kiscica tartását illetően (pl. csak lakásban tartható a kedvenc)...stb.

- Szokott-e kiállításokra járni? A tenyésztők azért járnak kiállításokra, mert csak itt tudják lemérni, hogy milyen minőségben képviselik a cicáik a fajta standardjét. Nincs mentség arra, ha valaki tenyésztőként egyáltalán nem jár kiállításokra. /persze adódhatnak időszakok, mikor az embernek egyszerűen nincs lehetősége, pl. költözés/

- Milyen, az adott fajtára specifikus betegségek léteznek, és a tenyésztő mit tesz ellenük? Nem az a jó válasz, hogy ilyen betegségek nincsenek. Vannak olyanok, melyek minden fajtát érintenek, és vannak, amik csak a nagytestűeket. A tenyésztőnek a felelőssége ezekre a tenyészcicáit szűrni, és ezek eredményéről a leendő gazdit informálni, esetleg a teszteredmények másolatát a kölyök szerződéséhez csatolni. Ezek a vizsgálatok nem olyan drágák, és a többségüket (pl. vírusteszteket) egy sima állatorvosi rendelőben is el lehet végeztetni.

- Milyen idős korban vihetjük el a kiscicát? Amennyiben a válasz az, hogy 4-6-8 hetes korban, illetve ha a tenyésztő túlságosan ránk szeretné erőltetni a kölyköt, inkább udvariasan távozzunk. Bármennyire is tündériek a gyámoltalan kiscicák, ilyen fiatal korban még nem alkalmasak arra, hogy elvegyék őket a megszokott környezetükből. Természetesen van rá példa, hogy a kiscicák életben maradnak, de sosem lesznek olyan egészségesek és jól szocializáltak, mint azok a társaik, akiknek megadatott a kellő idő a felkészülésre, hogy új életet kezdjenek.

- Milyen segítséget tud nyújtani nekünk, mint gazdinak a tenyésztő? A legtöbb tenyésztő, aki törődik a tőle kikerülő kölykökkel, boldog, ha a gazdival tarthatja a kapcsolatot. Jogosan várhatunk tőle tartási tanácsokat, kiállításra való felkészítésben segítséget, esetleg javasolhat állatorvost is, betegség esetén pedig kikérhetjük véleményét...stb.

Ezek azok a kérdések, melyekre adott válaszokból már kirajzolódhat előttünk, hogy az adott személy-e az, akivel szeretnénk a későbbiek során együttműködni. Ha a tenyésztő valamilyen szempontból nem szimpatikus, inkább keresgéljünk tovább. Csak azért, mert beleszerettünk egy kiscicába, semmiképpen ne hagyjuk becsapni magunkat.

Kérdések, melyeket egy tenyésztő fel kellene, hogy tegyen a leendő gazdiknak:
- Hol laknak? Lakásban, vagy kertesházban? Emeleten, vagy földszinten? Ezeket a kérdéseket azért teszik föl, hogy segíthessenek a lakás biztonságosabbá tételéhez egy kiscica számára.

- Van másik állatuk? A tenyésztő sok segítséget, ötletet tud adni a két állat összeszoktatásához.

- Milyen emberek a leendő gazdik? Ahhoz, hogy megfelelő karakterű kiscicát ajánlhasson, tudnia kell a leendő gazdik életvitelét. Ha pl. valaki csendes, nyugodt négylábút szeretne örökbefogadni, nem biztos, hogy az alom legmozgékonyabb kiscicáját kellene, hogy válassza.

A tenyésztő feltehet személyesnek tűnő kérdéseket, ilyenkor azonban legyen türelemmel! Nem tolakodni akar, csupán a féltve őrzött kiscicája új gazdiját szeretné jobban megismerni!